Taplocai védett épített környezet

A jelenlegi védett épített környezet (ZCP) határainak alapjául szolgáló történelmi terület Taploca falut foglalja magában, amelyet először 1567-ben említenek „Toplocha” néven, 44 kapuval, ami ennél régebbi létezésre utal. Vallási szempontból a falu Somlyó filiája volt 1908-ig, amikor a plébánia önállóvá vált. A római katolikus templom 1843-ban épült. A „Taploca” elnevezés a meleg ásványvízforrásra utal, amely a falu történelmi magjának nyugati szélén található.

A falu, amelyet elsősorban katolikus magyarok laktak, jellegzetesen székelyes: laza szerkezetű, rendezetlen utcahálózattal. Taploca központi magja egyetlen egységből áll – a régi alsó és felső negyed felosztás már nem látható. A Csütörtökfalva negyedet 1891-ben adták át a városnak, a Csíkszeredával való közigazgatási egyesítés pedig 1959-ben történt.

A falunak négy negyede is van (Csiba, Erdőalja, Vályú), amelyek nem alkotnak morfológiai egységet a központi maggal. Az 1896-os pusztító tűz után a lakosság egy része a Ligat negyedbe költözött, 3,5 km-re nyugatra, az Udvarhely felé vezető út mellett. A régi temetőt az északi részben helyezték el, már nem használják, az új temetőt 1911-ben alapították.

A lakosok fő tevékenysége a mezőgazdaság volt, amit a falu szerkezetében, a telkek használatában és a pásztorhelyek kialakításában is tükröz. Taploca lakói emellett fontos szerepet játszottak a kereskedelemben, híres kocsihajtók voltak.

A terület határai pontosan meghatározottak, a település szerkezetének és telekosztásának nagyrészt sikeres megőrzésének köszönhetően. Módosítások csak részletes PUZ-CP tanulmány alapján lehetségesek.

A védett épített terület alzónákra oszlik, a történelmi falu magja szerint, kiemelve a kultikus területeket, nemesi birtokokat és a terület funkcionális használatát:

• SZCP Taploca-a – intézmények és közszolgáltatások

• SZCP Taploca-b – lakóövezet

• SZCP Taploca-c – Lázár-kastély

• SZCP Taploca-d – korábbi mezőgazdasági egységek

Funkcionális és védelmi szabályozás

• Lakófunkciók és társadalmi szolgáltatások: A lakófunkció marad a fő tevékenység. Az agroipari területek átalakíthatók társadalmi és kulturális szolgáltatások számára. A harmadlagos funkciók aránya problémás területeken vagy más telkeken legfeljebb 20% lehet: közigazgatás, pénzügyi szolgáltatások, belvárosi kereskedelem, kultúra, oktatás, egészségügy, sport és szabadidő.

• Örökségvédelem: A Lázár-kastély történelmi kertje teljes egészében védett, épületek építése vagy rendeltetésmódosítás nem engedélyezett. Az utcahálózat és a meglévő telekosztás megőrzendő. A telkek egyesítése csak PUZ-CP keretében lehetséges, a hagyományos szerkezet megtartásával.

• Épületek elhelyezése: A házak a falusi jellegnek megfelelően sorolva, a telek hossza mentén épülnek. A maximális épületmagasság 5–16 m, a zónától és az épület típusától függően. A telekhatártól való visszahúzás szabályozott. A pajták a telek oldalsó határain is elhelyezhetők.

• Építészeti megjelenés: Álló tetők 40–45°-os lejtéssel, visszafogott, kortárs színek. Kerítések fenyődeszkából, természetes színezéssel, kőtalapzattal. A szakmai táblák legfeljebb 50×50 cm-esek lehetnek. Az épületek főhomlokzata kötelezően az utcára nézzen.

• Zöldfelületek és közterületek: Az utcai fasorok megőrzése és kiegészítése. A kastélykert parkjellegét megtartja. A közterületek járművel való elfoglalása a PUG szabályozásával kezelendő.

Védelem és fejlesztés

A védett terület helyi jelentőségű. A beépítettség 15–25% a falu magjában, és legfeljebb 40% az átalakított zónákban. E szabályozás biztosítja Taploca történelmi identitásának megőrzését, miközben a fejlődés organikusan és a kortárs igényekhez igazodva történhet.