Dr. Szekeres Attila István: ERDÉLY CÍMERE KÜLÖNBÖZŐ CÍMERKOMPOZÍCIÓKBAN

Erdély címere viszonylag későn alakult ki, mivel a terület a korai Magyar Királyság részét képezte, az uralkodó nevében vajdák irányították, ők saját címeres pecsétjükkel hitelesítették az iratokat. Hosszú folyamat eredménye, kezdve a 16. század harmincas éveitől el egészen 1765-ig, amikor már uralkodói adománylevél általi szentesítést nyert. Akkor már nagyfejedelemségi koronával ékítve.

Erdély ismert címere keskeny vörös csíkkal vágott pajzs felső kék mezejében növekvő fekete sas arany nap és ezüst holdsarló által övezve, alsó, arany mezejében hét vörös bástya két sorban, 4:3-as elrendezésben. Azt, hogy melyik elem mit jelképez, megtudhatjuk az 1659-ben Szászsebesen tartott erdélyi országgyűlés harmadik törvénycikkéből. Az kimondta, hogy a „fél sas” a vármegyéket, a nap és a hold a székely rendi nemzetet, a hét bástya a szász nációt jelképezi.

Mária Terézia 1765 utáni kettőspecsétjének összetett címerébe beillesztették Erdély nagyfejedelemségi címerét is. Ettől kezdve az uralkodói címerkompozíciókban megjelenik Erdély címere is. Az 1866-ban alkotott osztrák császári középcímer megbontotta a korábbi kompozíciót. Az osztrák kétfejű sas mellére került főpajzsként az uralkodó Habsburg-Lotaringiai ház címere, melynek pajzsa körül a Habsburg Birodalom érdemrendjei tűnnek fel. A sas szárnyait és farkát címerek gyűrűje foglalja el. Legelőkelőbb helyen, jobbra, fent a Magyar Királyság címere, továbbá balra fent a Cseh Királyságé. Erdély nagyfejedelemségi címere bal oldalon a harmadik helyen látható.

Az 1867-ben megkötött osztrák-magyar kiegyezést követően kezdték használni a Magyar Királyság középcímerét. Négyelt alappajzsában Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, a szívpajzsban Magyarország kiscímere látható. Az első világháborúig kétszer bővült a címer, majd azt követően a megnagyobbodott Románia címerébe került át Erdély jelképe. Ma is ott látható.

Dr. Szekeres Attila István (Marosvásárhely, 1965) Sepsiszentgyörgyön élő heraldikus, a történelemtudomány doktora, a Nemzetközi Címertani Akadémia tagja, több hazai és külföldi címertani társaság tagja, a Háromszék Történelmünk rovatának szerkesztője, hazai és nemzetközi konferenciák előadója, számos tanulmány, több kötet szerzője, illetve társszerzője, közel száz egyházi és közigazgatási címer, illetve zászló tervezője. Kutatási területe Erdély címertana, különös tekintettel a Székelyföldre. Alapítója, elnöke az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületnek, melyet a Genealógiai és Címertani Világszövetség, valamint a Zászlótudományi Egyesületek Világszövetsége is tagjává fogadott. Kitüntetései: a romániai Kulturális Érdemrend Lovagkeresztje (2011), a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2014), a moldovai köztársaságbeli Heraldikai Érdemkereszt (2020).